42. fejezet

Hello újra! :3 

Elég régen volt már rész, nem is tudom miért. Sajnálom nagyon, de nem fogok mentegetőzni, mert nem tudok jó okot. 

De folytatni fogom a blogot, szóval, jó olvasást!

Ez a rész elég rövid lett, de ezután próbálok majd minél hosszabbakat írni! :)

Komizni ér! ;)

*Barbii

Egyedül feküdtem a Direction ház kanapéján. Niall és Louis elugrottak a Nando's-ba kajáért. Az ír manó szerint meg kell kóstolnom a csípős csirkecombokat. Csak tudnám miért hagytak egyedül a gondolataimmal.
Mindig is tudtam, hogy Mancsi nehéz eset és vele nem jó rosszban lenni, de azt sosem gondoltam, hogy így néz rám.
Nem vagyok tökéletes én sem. Vannak hibáim és engem sem szeret mindenki. Igen, például ott van az, hogy nem bírom elviselni, ha az emberek elferdítik a dolgokat, durvábban szólva hazudnak nekem, vagy a barátaimnak. És azt sem bírom elviselni, ha barátaim, vagy bárki más féltékenyek rám, ráadásul nincs is mire! Pár hete vagyunk Londonban és máris minden összekuszálódott.
Észre sem vettem, de már jóval elmúlt éjfél, de Louis és Niall még mindig sehol nem voltak, ezért úgy döntöttem haza megyek. Haza...

Ahogy beléptem a lakásba csak a sötétség fogadott. Olyan ürességet éreztem, mialatt megváltam a fehér conversemtől.
A szobám felé menet megláttam, hogy Mancsi ajtaja tárva nyitva áll, a szoba pedig üres. Félve léptem be, feltéptem a szekrényt, de az is üresen állt. Minden teljesen olyan volt, mint amikor idejöttünk. Üres.
Félve nyitottam be Natihoz.
Fellélegeztem, amint megláttam, ahogy az ágyán ül és sír.
- Miattad ment el.- jelentette ki, úgy, hogy rám se nézett.
Ledöbbentem, de valahol sejtettem, hogy  én leszek a hibás, ahogy eddig mindig, ha bűnbakot kellett keresni. Mancsi mindig mindent rám fogott, a szülei nem tanították meg bocsánatot kérni, de én sosem beszéltem ki a hibáit. Azokkal együtt szerettem őt.
- Nem miattam ment el. - mondtam higgadtan.
- Azért ment el, mert te elhappoltál előle mindent.
- Mi mindent?! Azért ment el, mert Louis kikosarazta?! Sajnálom. Talán Lou is jobb véleménnyel lenne róla, ha nem vágott volna annyi mindent a képébe rólam. És.. és Harry? Hallotta az egészet és tudod mit Nat? Igaza volt Mancsinak minden szava igaz volt, de a mondandója vége... Nem! Nem vagyok tökéletes, nem igaz, hogy mindenki szeret és nem vagyok szép sem.. nem mindenkinek, ez relatív. Okos lennék? Hmm? Hát Mancsi is okos és te is! Csinos? Mancsi is az! Jó fej? Lehet, nem tudom, lehet nem akadok ki mindenen és nem veszek minden bókot szerelmes vallomásnak? Vicces? Az lennék. Most inkább nevetségesnek érzem magam! Segítőkész vagyok! Legyetek ti is azok, ezen nem fogok változtatni. És végül pedig.. Én sem vagyok tökéletes!
 - Harry megígérte Mancsinak, hogy nem mondja el, hogy miket mondott.
- Nem csak Harry hallotta ezt. Rajtam kívül mindenki! Érted? MINDENKI. Talán nekem lenne okom megsértődni, nem neki. - ezzel sarkon fordultam. Tudtam, tudtam jól, hogy most nagyon kiborultam és Natin csattant az a stressz, amit Mancsi váltott ki, de végül is ő provokálta ki. Sosem ordítottam még így egyetlen barátommal sem, sem senkivel. Már most megbántam, de régen mindegy volt.
- Várj - hallottam meg halkan. Megálltam, de nem fordultam meg. - Még sosem hallottalak ilyen hangosan ordítani. Ebben is tehetséges vagy. - erre a mondatra zokogni kezdtem, de ekkor nemvárt
dolog történt. Nati hátulról átölelt. - Igazad van. - sóhajtott. - Sajnálom, hogy vádoltalak.
Megfordultam a karjai közt és szorosan magamhoz öleltem.
- Köszönöm.


*Nikii

 Barbi nem tudja, de meglátogatom Londonban. Mesélte, hogy mik történnek ott és az az érzésem, hogy jó lenne, ha ott lennék mellette. Holnapután ha minden jól megy már Londonba leszek, megoldjuk ezt az egészet együtt és minden rendben lesz végre. Tudom milyen Barbi, sokkal jobban, mint a másik két lány.



*Louis


Amikor hazaértünk Niallel végre, már Barbi nem volt ott. Tudtam, hogy ez lesz. Dugóba kerültünk és már jóval elmúlt éjfél mire visszaértünk a Direction házba. Mióta Eleanorral szakítottunk nem is nagyon voltam a másik házamban, Niall konkrétan itt lakik, ahogy Harry is, Zayn gondolom Perrievel, Liam Daniellel.
Sajnáltam már utólag, hogy itt hagytuk Barbit, de ha visszük, akkor csak ült volna velünk a dugóban.
Reméltem, hogy Harry már hazaért, de a szobájában nem találtam. Aggódni meg minek, neki is van saját háza, hát lehet hogy ott van.
Akartam telefonon hívni, de mi van ha megzavarok valami csaj ügyet.
Úgy egy hónapja bevallotta, hogy szerelmes Barbiba, de azóta nem tett semmit az ügy érdekében. Rá is fogok kérdezni, ha véletlenül kihozza a szó.



- Jó reggelt! - rikkantottam, ahogy beléptem a konyhába. Hát... a látvány alapján az én jó reggelem az elszállt. - Linette?! - tátottam el a számat. A csajt lassan egy éve nem láttam. És hogy ki ő? Röviden: egy ribanc. Hosszabban: Harry volt barátnője. Bár nem nevezném így, inkább csak egy kavarás volt mindkét fél részéről. De mit keres itt? Azok után, hogy rám mászott, miközben Harryvel együtt volt?!
- Igen, Linette! - nevetett gúnyosan. - Mit tátod itt a szád?
Így jobban megnézve egy férfi ing volt rajta... Harry inge. Uram Atyám, Na Ne!
Ahogy Harry belépett ugyan úgy meglepődött mint én. Mi van?
- Linette? - hökkent meg göndör barátom hasonlóan, mint én pár perce.
- Azt ne mondd, hogy az egész kiesett! - tette csípőre a kezét a csaj.
- Milyen "egész"? - értetlenkedtem.
- Egy ilyen éjszakát nem lehet csak úgy elfelejteni.
- Milyen éjszakát? - na Harryke kezdi játszani a szende vadállatot.



*Harry


A tegnap éjjel úgy, ahogy van kiesett. Semmire sem emlékszem. Próbáltam megerőltetni az agyamat, de komolyan semmi. Mintha átaludtam volna az egészet.
Az meg, hogy Linette és én. Lehetetlen. Biztos, hogy nem!
Bevettem egy fájdalomcsillapítót, majd felvonultam a szobámba és magamra zártam az ajtót. Magasról tettem Linre, meg erre az egészre. Majd ha a fejfájásom kicsit alábbhagy, lehet, hogy eszembe jut valami.
Hát, ja majd pont elmúlik a fejfájásom, mikor valaki dörömböl az ajtómon.
- Nyuszii! Engedj be! - hallottam Linette nyávogós hangját. Egy lapon sem lehet említeni Barbi édes, csilingelő hangjával. Barbi. Úristen! Ha ezt megtudja... Ezt nem hiszem el!
- Menj el! - üvöltöttem ki.
- Előbb engedj be!
Hát jó! Ha azután elmegy, én beengedhetem. Feltápászkodtam és  kinyitottam az ajtót.
- Mi az, hogy menjek el?! A tegnap éjjel után? - vont kérdőre.
- Milyen tegnap éjjelről beszélsz? Nem is emlékszem semmire...
- Hát én viszont emlékszem... és ha nem akarod, hogy tele legyen ezzel a sajtó, akkor azt teszed, amit mondok!
Kicsit meglepődtem. Előre féltem a kis tervétől.
- Először is: Mi mától egy pár vagyunk! - MI?! Na azt nem! Azzal teljesen tönkretenném az esélyemet Barbinál. - Másodszor: Elmondod ennek a kis Barbinak, hogy eleged van belőle! Hogy utálod és semmit sem akarsz tőle. Még barátságot sem.
- Ez most zsarolás? - próbáltam higgadt maradni.
- Vedd aminek akarod. De ez csak a kezdet.

41. fejezet

Sziasztok!(:
Tudom, hogy elég régen nem hoztam új részt, de volt rá okom!
Minden esetre kárpótlásul ma kettőt is fel szeretnék tenni, amiket elég hosszúra és eseménydúsra tervezek, de ki tudja még, hogy mi sül ki ebből. Sosem úgy ülök neki fejezetet írni, hogy pontosan tudom mi fog történni. Mindenesetre Mancsi eltűnését és ennek okát próbálom még bonyolítani, aztán Harryék körül is port kavarok, hogy ne legyen unalmas!
És jövök megint a szokásossal: komit!(:  Jó olvasást! xx.

  Idegesen járkáltam Mancsi előtt, aki a kanapén ült és meredt maga elé. Természetesen nem volt hajlandó kinyögni egyetlen komplett mondatot sem. Nem volt zavart, nem tűnt megviseltnek sem, szimplán érthetetlen volt és rébuszokban beszélt.
- Mancsi, miért kellett elmenned?! - kelt ki magából Nati. Eddig csöndben ült, konkrétan én vallattam Mancsit, de mostmár a szőke hajú barátnőmnek is elege lett ebből. - Aggódunk érted, értsd már meg a fenébe is!
- Mindek? Csak a baj van velem! - húzta a száját.
Tehetetlenül csaptam egyet a levegőbe, majd eltűntem a szobámban. Igaza van. Minek? Mikor ahhoz képest, hogy a legjobb barátnőmnek vallja magát elég szépen elárult. Aztán miatta kerültem bajba, ami nem mellesleg feltépte a régen szerzett sebeket. De ez most nem tartozik ide. Ha nem kér a törődésünkből, hát szive joga!

 Felléptem facebookra, hátha történt valami. Egy páran bejelöltek ismerősnek, gondolom, mivel tele van velünk az internet, mert a One Directionnel lógunk. Oké. Nem akkora szám mint amit csinálnak belőle. Egyébként az interneten már voltam Niall, Louis, Zayn és Harry barátnője is. Voltam Liam eltitkolt húga, illetve a fiúk asszisztense.
Nati is volt Niall barátnője, illetve Zaynné és Liamé is. Volt ezen kívűl a management lánya, illetve Niall unokatestvére. Most komolyan? Arra senki nem gondolt, hogy szimplán barátok lennénk?

Gondolkodásomból egy jól ismert kis hang zökkentett ki. Niki rámírt. Kérdezte, hogy mi újság és, hogy mi igaz abból, amit a neten írnak. Persze az utóbbira volt egy jó válaszom: SEMMI!

Már jó órák óta lógtam a neten, mikor úgy döntöttem, hogy na jó, ebből elég volt mára.
Kimentem valami kaja után nézni. A kanapén Mancsi ült és a telefonját nyomkodta nagyban.
- Mi újság? - próbáltam kedves lenni, így a kérdésemhez egy mosolyt is társítottam, ami inkább grimaszra sikerült, de mivel a lány fel sem nézett a telefonjából, így ez nem volt probléma.
Persze válaszra sem méltatott, így gyors összedobtam valami szendvicset és bementem vele Natihoz.
- Veled beszél? - szegeztem neki rögtön a kérdést.
- Nem. - vetette oda.
Furcsa volt a stílusa. Nagyon nem szoktam meg ezt tőle. Talán még is beszéltek.
Ezek után Nat nem szólt hozzám, amitől nem kívánatos személynek kezdtem magam érezni, így átvonultam a saját szobámba.
Szuper.  Most ő is ellenem fordul. Hát ez egyre jobb lesz.
Idegességemben nem tudtam mit csinálni, így Harryt kezdtem hívni. Nem vette fel, így kapásból Louis nevét kerestem ki. Ő azonnal felvette és azt mondta, menjek át ha van kedvem, mert dalt írnak per pillanat.
- Öhm.De Loui az nem titkos? - kérdeztem zavaromban.
- Szöveget írunk a dalra. - magyarázta. - Ugyan már, bízom benned. Nem adod ki senkinek! Igazam van? - nevetett.
- Igazad van! 5 perc és ott vagyok.


*Louis szemszöge


Már vártam, hogy Barbi megérkezzen. Nagyon aranyos lány, olyan nekem, mint a húgom. Szeretek vele lenni és bízom benne.
- Biztos jó ötlet ez? - Niall.
- Ugyan már! - legyintettem. - Nem egy paparazzi.
- Igaz! - bólintott az ír srác.
Ezúttal ketten írtuk a szöveget, mert a többieknek dolguk akadt. Fontos dolguk: Liam Danival volt, Zayn Perrievel, mi pedig a szinglik nekiálltunk dalt írni. És hogy Harryt nem említettem? Valóban. Mert fogalmam sincs, hogy miért fontosabb neki a bulizás. De hát ő tudja. Eddig legalább elvoltam abban a tudatban, hogy Barbiéknál van, de ez megdőlt, mikor Barbi felhívott. A hangja alapján történt valami.
Biztos Mancsi miatt ilyen. Épphogy megtalálták, de a csaj gondolom máris megkeseríti az életét. Nem szeretnék azzal a csajjal egy házban élni. Teszem azt, mikor a képembe ordította, hogy mi a véleménye az állítólagos legjobb barátnőjéről.
Az SMS-ek pedig. Nos, csak barátkozni akartam, de ő félreértette. Igaz, ami igaz; elég félreérthető SMS-eket küldözgettem. De ez nem ok arra, hogy rám másszon, egy nappal azután, hogy szakítottam a barátnőmmel.

Gondolatmenetemből a csengő hangja zökkentett ki.
Kinyitottam az ajtót és Barbi állt előttem. Barna szemei vörösek voltak. Nem, nem változott vámpírrá. Sírt.

Leültünk a kanapéra.
- Elmondod? - tudakoltam.
Csak bólintott, majd nyelt egyet.
- Mancsi nem hajlandó beszélni velem.
- Nagy ügy. - legyintettem. Elég bunkó gesztus volt, de nem a szívem csücske a csaj.
- Hát jó, de Natival beszélt. És most Nati sem beszél velem. - halkult el a végére. Mit akar már ez a csaj? Mindent tönkretesz. 
Barbi hősiesen próbálta visszafogni a könnyeit, de végül nem ment neki. Szorosan megöleltem és el se engedtem.
- Egyéb? - kérdeztem félve.
- Van. - nyelt egyet.
- Elmondod? - csak megrázta a fejét.
- Harry hol van? - kérdezte. Nem mellesleg jó kérdés, mert még csak 9 óra.
- Öhm...asszem bulizik. Mert?
- Ja. Csak mert..hívtam és nem vette fel...

Na nehogymár! Valami fura csillogást véltem felfedezni Barbi szemeiben. Na nehogymár!
Vagyis de! Vagyis ne! Ennek nem lesz túl jó vége!

40. fejezet

Hali!
Bezony-bezony túlléptük az 1000 oldalmegjelenítést! Aminek nagyon örülök!:):) Köszönöm!:) De nem szaporítom tovább a szót!:) Jó olvasást! Ööö.. és komizást!;) xx.

 

*Barbii szemszöge

Fel-alá járkáltam. 

Semmit sem tehettem, ahogy Nati sem. Harry szabályosan megtiltotta, hogy magánakcióba kezdjünk, amit meg is értek, de akkor sem bírom ezt a tétlenséget!

- Barb - jött be az ajtómon Nati. 

- Gyere ide! - emeltem fel a takaróm, hogy befurakodhasson mellém. Londonban az éjszakák hűvösek ám. Nem mintha egyikőnk is tudott volna aludni.

- Én...- kezdte remegve. - Hatalmasat csalódtam benne! Persze, most, hogy eltűnt, mindent megbocsájtanék neki, csak azért, hogy épségben hazaérjen. Fáj ez a tétlenség, de nem tudok belenyugodni abba, hogy ezt elvégre magának köszönheti!

- Minden rendben lesz Nat! Ha most azt kérné tőlem valaki, hogy ne aggódjak, természetes, hogy ugyanúgy aggódnék, ezért téged sem kérlek ilyesmire, csak arra kérlek, hogy ha visszajön, akkor ezt beszéljük meg vele. 

Nat szorosan megölelt, én is magamhoz szorítottam és úgy beszéltem tovább: - Nem csinálhatja ezt velünk úton-útfélen! Nem vagyunk a szülei.  Nagyon megijedtem, mikor elvonult azzal a sráccal, de ha Zayn nincs ott, lehet, hogy rosszabb helyzetbe kerülünk, mint ő. Rohanok, hogy megmentsem a barátnőm, erre mit látok?! Hogy ő mászott a srácra. Ezek után megérdemli, hogy kicsit ráijesszenek, de abban is bízom, hogy Harryék időben odaérnek.

- Mielőtt késő lenne?

- Olyasmi....

*Niall szemszöge

Ez az egész nem ért semmit.

Mi sehol sem találtuk meg Mancsit és már Zayn is kifogyott az ötletekből, hogy még hol kereshetnénk. 

Ez a Mark sem telefonál, én pedig egyre inkább kétségbe esek.

Végül Zayn felhívta a rendőrséget, de azt mondták, hívjuk vissza őket 24 órával az eltűnés után és akkor elkezdik keresni, mire Zayn közölte, hogy a 24 óra bő 2 óra múlva telik le, szóval addig is várjunk, hátha addig baja esik. Persze a válasz egy egyszerű "Igen" volt.

*Mark szemszöge

Idegesen rohantam. Minden ajtó mögé benéztem. Jó láttam olyanokat, de most nem ezért vagyok itt, szóval csak gőzerővel kerestem a csajt.

Magam sem tudom miért segítek nekik, de talán csak nem akarom, hogy Dev bajba kerüljön, mert annak részben én innám meg a levét. Ne részletezzük, hogy miért.

A pasas, aki "útbaigazított" szorosan a sarkamban lépkedett, úgy lihegett a nyakamba, mint valami rühes korcs.

Undorító volt. Próbáltam nem odafigyelni rá, minden szobában a göndör hajkoronát és a virágos ruhát kerestem. 

Egy szoba ajtajánál megtorpantam, majd oda is benyitottam, az az idegesítő szerencsétlen mostmár szorosan mellettem.

Körbenéztem a sötét helységben. Tegyük hozzá, hogy tulajdonképpen semmit sem lehetett látni, mondjuk a szoba amúgy is üres volt.

Valami mocorgást hallottam a bal oldalamról, majd odafordultam. 

Egy lányt pillantottam meg.

Göndör haja lelapult, ruháját elfedte a sár és a kosz - egyszóval a mocsok. Karján és combján sérülések voltak, de még így is gyönyörű volt.

Nagyon megijedt, mikor közelebb léptem, de nem tett semmit. Egyenlőre. 

- Te vagy Mancsi? - vettem elő a lehető legmegnyugtatóbb hangnemem.

Ő csak bólintott, mire elkezdtem kibontani a kötelet, amivel a csuklói és a bokái voltak összekötve. Azt hiszem még mindig félt tőlem, de most nem ez volt a lényeg.

Mikor sikerült őt kiszabadítanom felhúztam őt, majd végigmértem. Teljesen megfelelt a leírásnak, amit Zaynék adtak róla, így már semmi kétségem nem volt afelől, hogy megtaláltam őt.

Rátaláltam!

Kétféle értelemben is - azt hiszem! 

*Niall szemszöge

Harry telefonja csörögni kezdett az anyósülésen. Valahol levegőzni volt, ezért Zaynnel egyszerre kaptunk a telefon felé.

Végül Zayn vette fel, majd elmondta hol vagyunk. Fogalmam sem volt ki az, de mivel Zayn meglehetősen boldog volt feltételeztem, hogy Perrie. De nem:

- Mark volt! Megtalálta! Épségben van, bár van rajta néhány horzsolás. - csicseregte. Igen, Zayn olyan volt, mint egy izgatott kismadár.

- Hál' Istennek! - dőltem hátra, majd azonnal eszméltem és kiugrottam a kocsiból, hogy megkeressem Harryt és elmondjam neki mi történt.

Harry is nagyon megkönnyebbült és kb. 15 perc múlva autó zajára lettünk figyelmesek. Egy fekete terepjáró parkolt le pontosan Zayn autójával szemben. A vezetőülés felől Mark szállt ki, míg az anyósülés felől egy meggyötört, koszos, de nagyon is ismerős arc.

*Barbii szemszöge

Harry felhívott, hogy megtalálták őt, már velük van és hozzák haza.

Egy hatalmas kő esett le a szívemről, de egy másik még  mindig rajta nehezedett. Féltem, hogy vajon esett- e baja, vagy, hogy egyáltalán miért ment el? Mi volt az oka arra, hogy eltűnjön, hogy ne találjunk rá? Miért ment el egyáltalán egy ilyen fiúval? Miért nem bízott meg bennünk?

Kérdések. Kérdések. Kérdések.

De a választ csak egyetlen személy tudja.

De vajon elmondja nekünk, vagy már egyáltalán nem bízik bennünk?!

39. fejezet

Vicces, de már az újságcikken agyaltam. Minek fognak nézni minket? Ez nevetséges... A többieket soha nem érdekelte mit gondolnak róluk, persze én meg folyton ezen kattogok.
Zayn kocsijával mentünk. Ő vezetett, Harry ült az anyósülésen, én pedig hátul középen, hogy tudjam figyelni az utat.
Harry idegesen dobolt a combján én az ujjaimmal babráltam, Zayn pedig úgy markolta a kormányt, mintha le akarná szakítani róla a bőrhuzatot. Szerintem önmagát hibáztatta a kialakult helyzetért, pedig semmi oka nem volt erre. Pontosítok: Ő volt a hibás, mert meghívta a barátait, de Mancsi önszántából ment el a sráccal, senki nem kényszerítette, bár akkor már nem volt szomjas a csaj - ha értitek mire célzok.
Zayn megállt egy hasonlóan sötét sikátorban, mint ahol mi voltunk Harryvel az előbb.
Ahogy kiszálltam a kocsiból megcsapta az orromat valami leírhatatlanul büdös kukaszag, ami egyre erősödött, ahogy közeledtünk a cél felé.
Zayn sokkal magabiztosabban rontott be a helységbe, mint ahogyan azt én tettem volna. Itt is azonnal elénk állt egy állat és tudakolta, hogy mit akarunk.
Zayn elmondta neki, hogy ki is ő és hogy kit keres, mire felszaladt a pasas szemöldöke.
- Dev?! Csak hírből ismerem! - rángatta a vállát - Fogalmam sincsen, hogy hol lehet! Itt biztos nincs! Várjatok... - azzal elrohant.
Perceken belül egy kis papírral tért vissza, amit Zayn kezébe nyomott.
- Egy srác innen, kb. órája látta nem messze ettől a helytől. - bökött a címre. - Lehet, hogy itt van, vagy volt itt... De miért keresitek?
- Vele van egy lány, akit keresünk. - mondta Zayn. - És van az a sanda gyanúm, hogy a lány nem önszántából ment vele!
- Hogy néz ki a csaj? -kérdezett vissza a srác.
Zayn segélykérően nézett ránk.
- Öhm...- köszörültem meg a torkom. - Barna, göndör haj, sötétbarna szemek, középmagas, rövid, virágos ruha van rajta. A neve Anikó, de mi csak Mancsinak szólítjuk.
- Értem! - bólintott a hapsi, majd Zayn felé fordult. - Körbenézhetek pár helyen én is, ha kell.
- Jó lenne! - vágta rá Harry mielőtt Zayn nemet intett volna. - Itt a számom, ha találnál valamit! - firkantott Harry valamit egy papírra, majd a férfi kezébe nyomta. Na ez kész; megadja neki a telefonszámát!
- Rendben, ha megtalálnám, hívlak! - bólintott. - Egyébként Mark. - biccentett felénk, majd elindultunk a kijárat felé. Mi Zayn kocsijába ültünk be, míg a még mindig ismeretlen hapsi a - gondolom - saját kocsijával hajtott el.


*Mark szemszöge

Ezek kajakra bekajálták, hogy Dev nincs itt!
Magamban röhögnöm kellett, hogy teljesen megbíztak bennem és körül sem néztek.
De a lány nem volt itt és idegesített, hogy hol lehet. Devvel távozott a buliból, de már nincs vele.
Mindig is az ilyen seggfejek ellen voltam, akik elcsaltak egy lányt - lehetőleg külföldit - aztán olyan helyre vitték, ahonnan lehetetlen megszökni. És részletezni sem fogom, hogy miket művelnek velük. Hátha hamarabb megtalálom, minthogy bármi baja esne. Nem lehet rossz csaj, ha ennyi pasi keresi. Velem eggyel több.

Körbejártam néhány helyet, de csak a szokásos dumát kaptam.
"Itt nem járt semmilyen Dev!"
"Ki az a Dev?"
"Nem, ma nem volt itt Dev!"
"Igen, itt volt, de a csaj már nem volt vele!"
Szuper!

- Egy csajt keresek! - mentem be a legundorítóbb helyre, amit valaha láttam. Ez hihetetlen, hogy ez itt London, de komolyan a lányok a földön feküdtek.
- Na az itt van! - röhögött a képembe egy kb. velem egyidős pasas.
- De én egy bizonyos lányt keresek! - magyaráztam.
- Hát jó! Hogy néz ki az a bizonyos lány?
A homlokomat ráncoltam, hogy emlékezni tudjak a személyleírásra, aztán nekikezdtem:
- Barna, göndör haj, barna szem, középmagas.. öhm... Valami virágos ruha van rajta és minden bizonnyal egy Dev nevű, magas, fekete hajú srác hozta ide.
A pasi teljesen elsápadt, amiből levettem, hogy hazudni fog. És ollállá:
- Nem járt itt ilyen! - kicsit megrándult az arca, mire lekevertem egyet neki.
- Akkor most az igazat! - lendítettem az öklömet.
- Jó, jó, jó! Lehet, hogy itt van! Körülnézek ok? Várj itt!
- Azt nem! Megyek veled én is!
- Mondom maradsz!
- Ha nem akarod, hogy itt helyben elkezdjem páholni a ronda buksidat, akkor kussolsz és odavezetsz! - sziszegtem, mire csak legyintett, hogy kövessem.
Lehet, hogy nyomon vagyok?
Remélem!

38. fejezet

 Hali!
Arra gondoltam, hogy ezt a fejezetet, csak azután hozom, kaptam legalább egy kommentet, de mostmár látom, hogy hiába várok...
Egyébként Boldog Nyulat Mindenkinek! Így késve is...
Jó olvasást! :) xx

*Niall szemszöge

Zayn megadta a haverjai címét, mi pedig elindultunk megkeresni azt az őrült lányt.
Harry iszonyat gyorsan vezetett, az sem érdekelte, ha megbüntetnek, pedig fennáltt a veszélye.


A GPS egy sötét, sikátor szerű helyre navigált minket, aminek már a látványától is izgalom járta át a testem. Na szuper lesz a drogos pasikkal verekedni, hogy esetleg megmentsük a csajt.
Állj már le Niall! Az is lehet, hogy semmi baja és simán hazavisszük! Hát igen, ez elég nevetségesen hangzik, pláne, ha körbenézünk!

 Egyre jobban féltem - és nem a saját helyzetem miatt, hanem, hogy mit csináltak itt a csajjal!?
Már eleve azt sem értem, Zaynnek hogy jutott eszébe meghívni az 'ilyen' haverjait!?
Harry behúzott egy ajtón, ami mögött rögtön egy lépcső vezetett lefele (?)!

Mondanom sem kell, hogy - ha lehet - egy még sötétebb helyen kötöttünk ki.
- Kik vagytok? - jött elénk egy izomagyú, agyontetovált állat.
- Az most mellékes! - hárította Harry.
- Keresünk valakit!  - mondtam gyorsan, ezzel megelőzve a visszakérdezéseket.
- Kit? Neve?
- Anikó.... - ráncolta a szemöldökét Harry.
- Öhm... - rázta a fejét a srác.
- Oké! - fújtam ki a levegőt. - Egy rövid, nagyon rövid virágus ruha van rajta....öhm... Barna, göndör hajú, sötétbarna szemű.
- Van itt ilyen egy pár!- röhögött fel a srác. - Már ha a ruházatát vesszük... - tovább kacarászott, mire Harry automatikusan beljebb rángatott a helységbe.
- Oké...Van itt valami Jake?! - kérdezte Harry.
- Van. - bólintott a srác és elvezetett egy folyosóra. - Az utolsó lesz! - azzal otthagyott minket. Harry mindenféle finomkodás nélkül rontott be a szobába.
A srác elég félreérthetetlen dolgot művelt egy csajjal, amit nem szeretnék részletezni.
- Jake? - köszörülte meg a torkát Harry, mire a srác lemászott a csajról és felkapott magára egy pólót, meg egy gatyát. Hát ez a srác minden, csak nem szégyenlős.
- Mit akarsz? - jött felénk lendületesen.
- A haverod nevét! - lökte oda Harry.
- Melyiket?  - nevetett fel harsányan.
- Azt amelyikkel valószínűleg együtt van az a lány akit mi keresünk! - léptem elé. - Tudod, a tegnapi buliról vele lépett le... több, mint valószínű.
- Oh... Dev... Nem segíthetek, ugyanis az egyik ribi miatt Zayn kirakott!
 Harry keze ökölbe szorult a "ribi" szó hallatán, ugyanis tudjuk, hogy ezzel a jelzővel kit illetett. Én is ideges lettem, de nem mutattam ki. Ezt a putrit elnézve jobban tenné, ha ő is meghúzná magát.
- Címe?
- Miért adnám meg?!
- Azt kérdeztem, hol lakik a srác?! - lépett előre Harry. Tény, hogy ha felemeli a hangját, akkor az elég ijesztő, nem mellesleg, rohadt magas a göndör barátom. Jake-nél is vagy egy fejjel magasabb volt, így a srác meg is hátrált egy lépést.
- Komolyan! - mondtam normál hangnemben, hátha Harry is visszavesz. - Nem a haverodnak akarunk ártani, csak aggódunk a lány miatt!
- Akkor bevallom, hogy fogalmam sincs jelenleg hol dekkol Dev, de szerintem fordított esetben ő sem tudná megmondani, hogy hol az életbe vagyok szombat éjjel, oké?
- Zayn meg tudta mondani hol vagy! - sziszegte Harry. Ideges volt, bár én már kezdtem elveszteni a fonalat. Jake nem mondott semmi bántót. Sőt...eléggé segítőkész is.
- Ja...De én nem tudom hol van Dev. Oké? Nem védeni akarom! Úgyse vernétek meg! - ó hogy miért nem jött velünk Zayn? Ja persze, mert programja van a barátnőjével. Ok!


*Mancsii szemszöge

Egyre jobban kezdtem pánikolni.
Sötét volt és hideg, emellett pedig sehol senki.
Egyszer csak nyílt az ajtó és két erős testalkatú férfi lépett be.


*Niall szemszöge

 Harry idegesen baktatott vissza a kocsija felé. Nehéz volt lépést tartani hosszú lábaival.
Természetesen senki sem tudta megmondani, hogy hol van most ez a Dev, ugyanis ő nem lakik itt. Pontosítok: Ő más putriban foglalatoskodik a nőkkel.
Igen, nem fogok kertelni, ezek bizony nőket futtatnak. Pfuj... Letagadom, hogy itt jártam!

Semmivel sem lettünk okosabbak, így a következő állomás értelem szerűen Perrie lakása, ahol most valószínűleg Zayn is tartózkodik. És nem ráhibáztam?
- Hol lakik ez a Dev? - dobolt az asztalon Harry.
- Inkább... Hol tölti "ragyogó" napjait? - köptem a szavakat szarkasztikusan.
Zayn gondolkozni kezdett, majd az előszoba felé vette az irányt.
Csak értetlenül néztünk rá, mire felkiáltott:
- Na mi lesz, nem mentjük meg a csajt?!
- Zayn, ha még te sem tudod hol van! - rivallt rá Harry.
- Körbejárunk pár helyet!

Egyre jobb... Még egy pár hely, ami - gondolom -, ugyan olyan szutyok, mint az, ahol mi is voltunk. Kezdett a fejembe férkőzni egy gondolat. Mi van ha meglátnak?! Ez nem hagyott nyugodni.
 

37. fejezet

Sajnálom, hogy régen hoztam új részt, de nagyon beteg voltam és a fekvésen kívül mást nem nagyon tudtam csinálni! De most már jobban vagyok, úgyhogy megpróbálom behozni a lemaradásom!

Jó olvasást! xo.

A szemeim kipattantak. Levegő után kapkodtam, majd letöröltem a könnyeket az arcomról.  

- Minden rendben? – ült fel mellettem álmosan Harry.

Aprót bólintottam, de csöppet sem sikerült olyan hihetőre, mint ahogyan szerettem volna.

- Biztos? – simított ki egy kósza tincset az arcomból.

- Öhm…igen… Biztos! – bólogattam, de még a hülye is kiszúrja, hogy hazudok.

Kikászálódtam az ágyból, majd átbattyogtam a konyhába, sarkamban Harryvel.

- Jó reggelt! – nyögte Nati a kanapéról.

Biccentettem neki, majd a kávéfőzőben talált maradék kávét két bögrébe öntöttem.

- Mancsi? – érdeklődtem, mire Nat elindult az említett lány szobája felé

- Hajnalban Mancsi már nem volt a buliban, így azt hittem hazajött, így egyedül jöttem haza.– magyarázta a szőke lány és azzal eltűnt Mancsi szobájában, közben én Harry kezébe nyomtam az egyik bögrét.

- Nincs itt! – rohant ki az ajtón.

- Ezt nem hiszem el! – ültem le a kanapéra. – Valószínűleg azzal a fiúval van.

- Milyen fiú? – nézett rám értetlenül Nati.

- Akivel elvonult. Ijesztő volt a srác, ezért utánuk mentem, de követett egy másik és letapizott.- beleborzongtam a gondolatba, de jobbnak éreztem nem kimutatni.

- Hogy mi? – hitetlenkedett Nat.

- És messzebbre is ment volna, ha nem jön Zayn és dobja ki! – ráztam a fejem.

Nyomkodni kezdtem a mobilom, majd hívni kezdtem Mancsit. Megvártam míg kicsörög, majd a rögzítőjére is beszéltem.

Megint hívtam, de csak nem vette fel.

Nati is hívogatta, végül Harry próbálta.

- Kikapcsolta. – húzta el Harry a száját.

- Szuper! Legalább tudjuk, hogy él! – tűnt el Nati a szóbájában.

Én is követtem a példáját.

Egy koptatott farmert vettem fel, egy egyszerű pólóval, a hajamat pedig oldalra fontam.

- Haza megyek és megnézem nálunk van- e Mancsi! – állt fel Harry.

- És ha nincs? – kérdeztem szomorkásan.

- Akkor elkérem Zayntől a haverjai címét és  megkeressük!

- Aggódom érte! – húztam el a szám. – Nem bízom abban a srácban. A haverja viselkedése alapján pláne nem tudom mit gondoljak róla.

- Nem lesz semmi baj! – ölelt át.

Féltettem Mancsit, féltettem a barátnőmet, akkor is, ha tett pár dolgot ellenem, kibeszélt a hátam mögött és megváltozott az utóbbi időben. Akkor is aggódtam érte.

*Mancsii szemszöge

Semmit sem láttam, hihetetlen sötét volt a szobában. A tegnap történtekre nem igazán emlékeztem, nem fordult még elő velem olyan, hogy ne tudnám, hol vagyok.

És most tessék.

Egy vad idegen helyen, vagyok, fogalmam sincs, hogy hol. A lányok sincsenek itt, sőt senki sincs itt. Miért kell nekem játszani a mártírt? Előadom nekik, hogy milyen kemény csaj vagyok, hogy engem nem lehet lepattintani. Louisnak sincs kint a négy kereke, hogy engem visszautasított, de hát, ő tudja mit hagy ki!

*Niall szemszöge

Zayn haverjai tegnap megint kissé túllőttek a célon. Nem elég, hogy össze-vissza piálnak, törnek, zúznak, de ezúttal túl messzire mentek.

Nem tudom pontosan mi történt, de persze megint Harryt érte a megtiszteltetés, hogy Barbit hazakísérje.

Haza sem jött egész éjjel.

Kezdek egyre féltékenyebb lenni, pedig bizonygatom itt magamnak, hogy nem vonzódom Barbihoz, de nem kell sok idő, hogy ebbe beleőrüljek.

Harry jött be az ajtón, lerúgta a cipőjét, majd eltűnt a szobájában.

Hihetetlen, de nem volt jó kedve – és megint hihetetlen -, ennek pedig örültem.

Körülbelül 20 perc múlva más ruhában jött le és a haja kicsit vizes volt még.  Ha most itt lenne egy lány, biztos elolvadna tőle. Hát szerencsére fiú vagyok!

- Mancsi eltűnt! – tájékozatott minket.  – Zayn hol van?

- Perrie- nél! – mondtam unottan. Minden srác a barátnőjénél volt, én meg itthon ültem, mivel odakint zuhogott, amúgy sem tudtam volna mit csinálni.

Így aztán mégiscsak örültem Harry társaságának, de ő amilyen gyorsan jött, már ment is.

- Mit akarsz csinálni? – tudakoltam.

- Elkérem Zayntől a havejai címét. Aztán megkeresem Mancsit.

- Segítek! – pattantam fel. Végre, valami program – és nem is unalmas.

*Barbii szemszöge

Időközben felhívtam Mancsi anyukáját. Kiabált velem egy sort, majd bocsánatot kért. Már értem honnan vette Mancsi a modorát, de nem haragudhatok, hiszen minden anya aggódna a gyerekéért. Jobb lenne nem belegondolni, de mégis elképzeltem a helyzetet fordítva. Mancsi összezárt ajkakkal hallgatja, ahogy anya kiabál vele, mert nem vigyáztunk egymásra.

Csak ültem az ágyamon.

Mi a fenéért nem tudja felvenni azt a rohadt telefont?! Kikészít a csaj, csak mert kitalálta, hogy lázadó kamasz lesz! De nem az én lányom, a barátnője vagyok, nem az anyja, vagy az apja. Nem tudom megvédeni, úgy sem hallgatna rám. Hát, most, hogy nincs ki megvédje, bele is rohan a bajba. Persze, lehet, hogy semmi baja, jó helyen van és majd hazajön, de mi van, ha épp az ellenkezője történik? Ha rosszul van, azt sem tudja, hol van, nem tud hazajönni, bajban van, mi pedig nem tudunk neki segíteni?!

A francba!

36. fejezet

Mancsi felállt és végig nézett a - számomra - ijesztő srácokon, majd kiment a medencetérbe.
Én ezt figyelmen kívül hagytam, de egyszer csak utána ment az egyik. Na itt kicsit megijedtem, de aztán beugrott, hogy biztosan odakint is vannak emberek. Harry nagyon beszélgetett egy sráccal, bizonyos Tom, mikor felálltam és kimentem Mancsi és a srác után.

Hát az első meglepetés akkor ért, mikor a nyitott ajtón keresztül megláttam, hogy nincs odakint senki. Aztán valaki elkapta a karom.
- Ez volt a cél! - mondta rekedt hangon.
- Milyen cél? - rántottam ki a karom nagy mancsai közül.
- Félted a kis barátnődet és utána jössz! - nevetett. - Nyugi! Jó kezekben van a barátommal!
- Eressz el! - nyögtem, de ő nem eresztett.
Egyre csak közeledett hozzám és fogdosott. Próbáltam a falhoz préselődni, hogy növeljem a köztünk lévő távolságot, de már egyszerűen nem ment.
Elég érdekesen nekem esett, szerintem nem volt tudatában annak, hogy egy folyosón vagyunk, ami nem egy zárt helység.
- Te Zayn haverja vagy, ugye? - kérdeztem.
Csak bólintott, majd megint nekem esett, közben lefogott. Lehetőséget sem adott a menekülésre, de a számat is lefoglalta, hogy kiabálni se tudjak.
Hirtelen ötlettől vezérelve ágyékon térdeltem a srácot, mire ő felkiáltott - helyettem.
A nappali felé néztem. Zayn alakja jelent meg a folyosó végén és mikor meglátott rohanni kezdett felénk.
- Engeded el! - ordította és ellökte tőlem. Ijedten rám nézett, én pedig azonnal mögé bújtam.
A kissé megszeppent srác közelebb jött és meg akarta lökni Zaynt, de ő gyorsabb volt - behúzott neki.
- Tűnj el Jake, míg szépen mondom! - fintorgott rá, majd fejével a bejárat felé bökött. A srác vonakodva, de elindult. Orrából vér szivárgott.

- Jól vagy? - fordult felém Zayn.
Csak elfintorodtam és bólintottam egyet.
- Sajnálom Barbi! Nem tudom mi ütött belé! - szabadkozott.
- Semmi baj, de... Mancsi! - ijedtem meg és a kezénél fogva húzni kezdtem a srácot a medencetér felé.

Na a látvány elborzasztott; inkább Mancsi mászott a srácra, mint fordítva.
Megfordultam és a nappali felé vettem az irányt.
- Mi van? - állított meg Zayn.
- Én meg még azt hittem, hogy ő van veszélyben! -  ráztam a fejem. - Erre...

Visszamentem a nappaliba, de Zayn utánam. Szólt Harrynek, mire ő is kijött a folyosóra.
- Vidd haza, kérlek! - nézett Zayn Harryre jelentőségteljesen.
- M-Mi történt? - kérdezte Harry, ahogy meglátta az én ijedt arckifejezésem. Megráztam a fejem.
- Csak kísérd haza, oké? - kérte Zayn, majd a telefonjáért nyúlt. Harry bólintott, majd elindultunk. Szóltam Natinak, aki nagyon jól elvolt valami sráccal, szóval azt mondta még maradna, majd Mancsival jön.

Kiléptünk az ajtón. Eléggé hideg volt nyárhoz képest, de nem bántam, hogy lehűl a kissé felhevült testem.
Harryn egy farmer, egy póló és egy kapucnis felső volt, szóval nem féltem, hogy fázna.

Undorodtam, ahogy visszagondoltam Jake érintéseire. Nem is érintések voltak... Konkrétan; tapizott. Megráztam a fejem, hátha kimennek belőle a gondolatok, de azok csak nem hagytak nyugodni. Kissé bepánikoltam, ezért Harrybe karoltam.
- Elmondod mi történt? - állt meg és szembe fordított magával. Bólintottam egyet. Már nem voltunk messze, így inkább nem az utcán adtam volna élménybeszámolót.
- Gyere! - kezdtem húzni.
- De hideg a kezed! - szisszent fel, majd a hátamra terítette a felsőjét.
- Nem azért... Nem fázom! - tiltakoztam, de éppen meg is érkeztünk.

Babráltam egy ideig a kulcsokkal, de végtére is beléptünk a lakásba.
A hirtelen sötétségtől összerezzentem. Nem is értem mitől féltem, hisz csak Harry volt velem. És ő megvéd. Bár ő is megtehetné azt, amit Jake. Ebbe belegondolni sem akartam, így gyorsan eltereltem a gondolataim.
Berohantam a szobámba és a meglehetősen mini szoknyámat lecseréltem egy szürke melegítőre, a fekete szűk felsőmet pedig egy bővebb fehér pólóra és visszavettem Harry pulcsiját.
- De gyorsan átöltöztél! - mért végig és félretette a telefonját, amit eddig nyomkodott.
- Hát ja! - haraptam be a szám és leültem mellé.
Hozzábújtam kicsit, hogy megnyugodjak, bár nehezen ment.
- Nem kell elmondanod ám! - símogatta meg a hátam. - De komolyan! Zayn egyik haverja bántott?
- Öhm.... Mondhatjuk így is. - nyeltem le a torkomban lévő gombócot. - Rám mászott.
- De miért mentél ki? Tudtam, hogy ez lesz! Azok a srácok nem komplettek! Nem értem Zayn mit bír bennük!
- Ezért voltál egész este mellettem?
- Igen! Mert gyönyörű vagy és ez nem csak nekem tűnik ám fel! - nevetett mire én mégjobban hozzábújtam.
- Igazából láttam Mancsit kimenni és az egyik utánament. Megijedtem, ezért követtem. Láttad milyen kihívó ruhában volt. Féltem, hogy bántják. Erre utánam jött még egy és  a folyosón elkapott. Letapizott és undorítóan csókolgatott. Lefogott. - beleborzongtam. Könnycseppek csorogtak le az arcomon, ahogy visszaemlékeztem minderre és egy régebbi emlékre, ami most megint feltámadt bennem.

Sokáig ültünk még úgy a kanapén, mikor Harry megszólalt:
- Aludnod kéne! - mondta rekedtes hangján.
Kibontakoztam karjaiból, felkeltem és a szobám felé indultam.  Még mindig sírtam. Félénken visszafordultam:
- Harry, nem maradnál velem? - kérdeztem elcsukló hangon. Felpattant és átölelt.
- Ne sírj! Ssssh. Nincs semmi baj! - szorított még jobban.
- Harry én... - nem tudtam többet kinyögni, csak hozzábújtam. Igen is volt baj. Amit évek alatt nagy nehezen megemésztettem ez a srác előhozta. Fájt visszaemlékezni, de tudtam, hogy amíg csak én tudom, jó kezekben van a titkom.